Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2015. június 10.
XIV. évfolyam 6. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letölthető művek

Ajánlott Honlapok

Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)

Kiáltsa szám, üzenje versem,
amit legjobban fáj üzenni,
hogy mennyire senki és semmi
vagyunk:
kakasviadal, bolhaverseny.

Mert céltalan csak, törpe szolgák,
mi akik ölünk harag nélkül
s halunk haszonnak hite nélkül,
küzdünk
vakon, mint a kakasok s bolhák.

Hol az emberfaj régi gőgje?
nemesség, élet, érdemesség?
hogy minden a semmiért essék,
s ingyen
vágyunkat az ágyu lebőgje?

S dúljanak bár ingyen csapások:
láva ha kitör, föld megindul
veszni mint önnön ujjainktul
fojtva
hullani: e csapások mások.

Vak szinész és vacogó néző,
érdemelten és érdemtelen
őrült kezünket tehetetlen
nézzük:
de már megállítani késő!

Kiáltanánk: kihez kiáltsunk?
Futnánk: hova fussunk, Úristen?
Rabon, ragadtan és mezítlen,
tompán,
mint a juhok, sírunk és várunk.

Babits Mihály
Kakasviadal
Testvéreim, büszkén nézzetek szét!
Ez a mi hazánk, és az is marad.
Mi egy vérből vagyunk, fogjunk kezet
a ránk boruló, közös ég alatt.

A mi hegyeink ezek a hegyek,
a mi tavaink ezek a tavak,
az erdő is miénk, vaddal tele,
s a tenger is, mely dagad és apad.

Miénk a föld, és annak mélye is,
miénk a hajnal és az alkonyat.
Miénk az élet, amely kivirult,
s most aggódhatunk a sorsa miatt.

Mi egytől egyig földiek vagyunk,
ki kínai, ki néger, ki arab.
Nekünk a Föld a nagy, közös hazánk.
Fogjunk hát össze mind, hazafiak!
Mándy Gábor
Hazafias vers
összegurulnak,
tócsákba gyűlnek
a keserű
cseppek,
zajlik a szenny is;
kár lenne
benne
aranyhalak után
kutatni;

orvhalászok
nyilvános
máglyahalála
sem váltja meg
varázsütésre
a holnapi sorsot.

*
nem baj, ha csak néha nézek hátra,
fegyvereim hordozom magammal:
szavakat kifenve szócsatára,
táskám tele tettre kész haraggal;

tudnom kell este kihalt városrészen
lámpától lámpáig navigálni,
félsötéten is túljutva merészen,
ép bőrrel hazatalálni;

bejutni aztán sértetlenül a házba,
mintha zár, fal erős bástya lenne;
ketyeghet a pulzus szokott modorába,
koccinthatok a győzelemre.

*
dombhajlatok árnyékán,
szikes földek
szorításában
daccal birkózó
akácok
szívóssága
juttatja eszembe
a keresztre feszítés
misztériumát;

nekem az akác,
idegen akarattal
kihalásra kárhoztatott
nemzeti
töviskorona - jelkép.

Szombathely,2014. március 30.

Koosán Ildikó
jelenkor
Csak játszanak velünk az istenek.
Sok év után sem ismerlek. Ki vagy?
Nem is hiszem: egészen kisgyerek
voltál, mikor kezembe fogtalak.

Szeretném látni, hogy valóra válnak
az álmaid. Csak nézni messziről...
Az álmok jók, még akkor is, ha fájnak,
és látszólag nem szólnak semmiről.

Megállapítottam: hasonlítasz
hozzám, de azt még mindig nem tudom,
hogy átok ez, vagy éppen hogy vigasz.

Figyelj, ha angyal integet feléd!
Ösztönből élj, menj végig az úton!
Erő van benned, több mint sejtenéd!

Bittner János
ZORDON BÁCSI SZAVAI SZIMBÁHOZ

Ő mindig volt, de igazán
most lett oázisom nekem.

Virult sorsom sivatagán
sok enyhülést adó leány.

Segített élni mindahány –
s holtomban egy se lesz velem.
Ő mindig volt, de igazán
most lett oázisom nekem.
Baranyi Ferenc
RONDÓ  /a-mollban/
Egyszer majd minden seb beforr.
Ha engednénk, talán beforrna...,
de őrizzük s körömmel, foggal
tépjük fel újra és megújra.
Nincs más dalunk,
nincs semmi más,
csak ezerévi jajgatás,
s, hogy "megbűnhődte..."
Volt miért!
Mi sem ingyen
kaptunk babért.
Pogány... majd jobbágy omló vére,
hányszor kiáltott fel az égre!
Sok melldöngető frázis mit takart?
Szomszédot öltünk s magyar, a magyart.
Minden bűnünkről hallgatunk,
álságos a bűnbánatunk,
s vádoljuk az egész világot,
mert olykor köztünk rendet vágott.
Történelmünk csak festett tábla.
Hányszor mázoltuk át? Hiába!

Kamarás Klára
Történelem madártávlatból
Kimondhatatlanul hiányzik olykor
felénk a jó tanács: Hogyan tovább?
Az életünk ma egyre mostohább.
Jöhetne már egy új világ, egy új kor!

Ki tudja, lesz-e még erőnk kivárni
a jobb jövőt, ha nem segít a hit?
Esetleg elfogadjuk azt, amit
a sors ajánl, legyen belőle bármi?

Reménykedünk mi mégis egyre titkon,
hogy egy napon megérjük azt talán,
ha minden újra szebbre fordul itthon,

akárcsak ott, az Úrnak asztalán
jut egy karéj kenyér, s mi mindahányan
majd jóllakunk belőle. Hadd kívánjam.

Ricza István
Kimondhatatlanul
Csak mi tudjuk, mi a hozokkést virág,
mit jelent nekünk az, hogy gumó család,
el nem süllyedhet bennünk hajó, naszád,
mert az emlék éle rajtunk rést kivág.

Azon csöpög át percünk, mint nedv, szirup,
s mindennapjainkba ömlik el, szalad,
omlik feledés, a robbantott falak,
a mókuskerékből nekünk kedv kijut.

De ez a múlt – melyre nem lehet panasz –
áttűnik-e majd sejtelmes jövőbe,
akár egy pöttömnyi rész, néhány arasz?

Oh, bárcsak hozokkést virág szövődne,
meg gumó család, a lényeg ugyanaz:
a voltot a lesz sohase törölje.
Dobrosi Andrea
Áttűnődés
T. Ágoston László
Aki fart vet a halálnak…
Városszéli kiskocsma a pesti gyár nem rég letelepített gyáregysége szomszédságában. Itt bú-sulnak a poharukba műszak után azok a parasztgazdából lett segédmunkások, akik nem akartak szö-vetkezeti gazdává válni a falujukban. Középkorúak, vagy még ennél is fiatalabbak. Bánatos szeműek, kevés szavúak.
.........
Tomasso Albinoni
Adagio G minor
for chello.
Albert Lőrincz Márton: Elhallgatok
Balogh Örse: Számadás
Bárdos László: Túlterjedés
Bodó Csiba Gizella:
Imbolygok a létben
Debreczeny György: kifulladásig
Fetykó Judit:
Berti, meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: Lélekvesztés
GligoricsTeru: .Nyári Alkony
Horváth Hoitsy Edit:
Gyönge violáról…
Kajuk Gyula: Gazdabánat
Kántor Zoltán: Buta dal
Karaffa Gyula: zöldséges standon
Király Gábor: A káposztaszag
Kő-Szabó Imre: Rántott szelet
Köves József: Pacalpörkölt-szonett
Lelkes Miklós: Szomorú paradoxonok
Nyakó Attila: Hétköznapi csalódások
Pápay Aranka: Hátország
Pethő N. Gábor: Kétpercnyi derű
Pintér László: Az ősbaktérium
Sárközi László: Grafiti és történelem
Tiszai P. Imre: Vakvágányon
Uhrman Iván: Vén zsidó arcképe
Verasztó Antal: Őszi utak



Tartalom
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
Lehoczki Károly:
Ünnep a tengeren

4. oldal
klasszikusaink
Babits Mihály
versek